A belső figyelem útja

A kutatási eredmények szerint mindegyik meditációs technika egyformán alkalmas a stresszkezelés hatékonyságának javítására, a meditálók a meditációval töltött idővel egyenes arányban egyre nyugodtabbakká válnak.

Coleman, Daniel: A meditáció ősi művészete. Budapest, Nyitott Könyvműhely, 2008. 237 p.

„E könyv első részét egy aprócska himalájai faluban írtam, ahol 1971-ben éltem a monszun időszakban. Össze voltam zavarodva. A dolgok kezdtek lassan értelmet nyerni. Minden meditációs rendszer az Egyre vagy Nullára törekszik – Istennel való egyesülésre vagy a semmire.

Az Egyhez vezető ösvény a Rá való koncentráció révén valósul meg, a Nullához vezető út pedig nem más, mint értelmünk semmisségének felismerése. Ez jelentette számomra az első irányelvet a meditációs technikák megértéséhez. A könyvben gyakorlati betekintést kapunk a meditáció hindu, buddhista, szúfi, zsidó, keresztény, tantrikus és zen hagyományaiba.

Az írások, amelyek végül e könyvvé fejlődtek, eredetileg önmagam számára adott magyarázatok voltak. Térképekre volt szükségem, és e hagyományok mindegyike nyújtott valamit e tekintetben. A meditáció beszivárgott a kultúránkba. 

A meditációt immár bevett eszközként használják az orvostudományban, pszichológiában, nevelésben és önképzésben. Mégis gyakorlati alkalmazásai ellenére, a meditáció igazi közege a spirituális élet. A klasszikus forrásokban leírt tudatállapotok legemelkedettebb formájukban képesek kiemelni a mindennapi foglalatosságok kicsinyességéből, valamint átalakíthatják az átlagos tudatosságot.”

Az elmélyült figyelemben a meditáló módszeresen szembesül tapasztalata tényeivel, úgy tekintve rájuk, mintha újak lennének. Az elmélyült figyelem irányulhat a testre, az érzelmekre, az elmére vagy az elme tárgyaira.

A testre irányuló elmélyült  figyelem esetében a meditáló teste minden tevékenységét, így végtagjai mozgását és testtartását kíséri figyelemmel, bármilyen cselekvés közepette. A cselekvés célja háttérbe szorul, a figyelem magára a testre összpontosul.

Az érzelmi figyelem esetében a meditáló saját benyomásaira figyel, függetlenül, hogy azok kellemesek vagy kellemetlenek.

A koncentráció során a meditáló stratégája abban áll, hogy figyelmét egyetlen érzéki benyomásra irányítsa, és csapongó elméjét állandóan visszatérítse tárgyához.

Mind személyes tapasztalatom, mind pedig a tudományos eredmények azt sugallták, hogy a meditálók könnyebben átvészelik az élet buktatóit, jól viselik a mindennapi stresszt, amely az ő esetükben így kevesebb következménnyel is jár.

A meditáló viszonyulása a stresszhez megtöri a veszély-izgalom-veszély spirált: a kihívás elmúltával gyakrabban képes ellazulni, mint a nem meditáló. A veszélyt higgadtabban kezeli, és csak szükség esetén reagál izgatottsággal.

A kutatási eredmények szerint mindegyik meditációs technika egyformán alkalmas a stresszkezelés hatékonyságának javítására, a meditálók a meditációval töltött idővel egyenes arányban egyre nyugodtabbakká válnak.

Tartalomjegyzék

• Térkép a belső térhez
  • Felkészülés a meditációra
  • A koncentráció ösvénye
  • Az önismeret ösvénye
• Meditációs ösvények: áttekintés
  • A hindu bhakti
  • Zsidó meditáció
  • Keresztény meditáció
  • Szúfizmus
  • Transzcendentális meditáció
  • Patandzsali astanga jógája
  • Indiai tantra és kundalini jóga
  • A tibeti buddhizmus
  • A zen
  • Gurdijieff negyedik útja
  • Krishnamurti választás nélküli tudatossága
• A meditációs ösvények alapvető egysége
  • Felkészülés a meditációra
  • Figyelem
  • Látni azt, amit hiszel
  • Módosult tudatállapotok a meditációban
• A meditáció pszichológiája
  • Abhidamma: egy keleti pszichológia
  • Keleti és nyugati pszichológia
  • Meditáció: kutatás és gyakorlati alkalmazások

Összeállította:  Boros Ildi